Williams
Teljes név
AT&T Williams F1 Team
Székhely
Grove, Oxfordshire, Egyesült Királyság
Csapatfőnök
Frank Williams
Patrick Head
Technikai igazgató
Sam Michael
Versenyzők
16.
.svg&filetimestamp=20090329110602){kind=small}
Nico Rosberg
17. 
Nakadzsima Kadzuki
Tesztpilóták
?.
Nicolas Hülkenberg
Kasztni
FW31
Motor
Toyota RVX-09
Gumik
Bridgestone
Jogelőd
nincs
Formula-1-es világbajnoki karrier
Első verseny
1978-as Argentin Nagydíj
Utolsó verseny
aktív
Versenyek száma
511
Konstruktőri Világbajnoki Címek
9 (1980, 1981, 1986, 1987, 1992, 1993, 1994, 1996, 1997)
Versenyzői Világbajnoki Címek
7 (1980, 1982, 1987, 1992, 1993, 1996, 1997)
Első győzelem
1979-es Brit Nagydíj, Clay Regazzoni
Utolsó (legutóbbi) győzelem
2004-es Brazil Nagydíj, Juan Pablo Montoya
Győzelmek
113
Pole pozíciók
125
Leggyorsabb körök
132
Legutóbbi világbajnoki helyezés
8. (26 ponttal)Auszt
A kezdetben 17 fős Williams Grand Prix Engineering versenycsapatot Frank Williams és Patrick Head alapította 1977-ben (történetileg a csapat előzményének tekinthető az 1969-től 1976-ig működő Frank Williams Racing Cars). 7 egyéni, és 9 konstruktőri világbajnoki címével a Formula–1 egyik legsikeresebb csapata, utóbbi rangsorban csak a Ferrari előzi meg.[1] A 2000-es években folyamatos visszaesés jellemezi a csapatot. Egyéni-és konstruktőri világbajnoki címet utoljára 1997-ben, futamot 2004-ben nyertek. A Williams teljesen magáncsapat, a 2005-ös szezon vége óta nem élvezi egyetlen autógyár támogatását sem, a motorokat a Toyotától vásárolja. Jelenlegi versenyzőik a német Nico Rosberg és a japán Nakadzsima Kadzuki.
|
|
Története
Ford-éra (1976-1983)
.jpg&filetimestamp=20080322153013)
Az új csapat 1977-ben még March karosszériájú autókkal versenyzett, Patrick Néve a Spanyol Nagydíjon ült először a Williams volánja mögé, összesen 11 versenyen keresztül. Pontot nem értek el, legjobb eredményük egy hatodik hely volt. Saját konstrukciójuk, az FW06-os, 1978-ban állt először rajthoz, az ausztrál Alan Jones-szal, 1979-től a Clay Regazzoni-Alan Jones párossal. Már az első évben vezetett Jones versenyt, sőt dobogóra is állhatott. 1979-re pedig az élcsapatok közé emelkedett a Williams, 59 pontos világbajnoki eredményével második lett.
1980-ban Alan Jones világbajnok lett az FW07B-vel. Az FW07B emellett igen jó és megbízható autó volt, Jones négyszer, csapattársa, Carlos Reutemann háromszor esett csak ki versenyből. A Williams csapat ebben az évben hat futamgyőzelmet aratott, s megszerezte első konstruktőri bajnoki címét is. Az 1981-es szezon szintén egy igen sikeres évad volt a Williams számára. A Német Nagydíjon már megnyerték a konstruktőri vb-t. Az egyéni világbajnokságot azonban Nelson Piquet nyerte meg egy Brabhammel. 1982-ben aztán Keke Rosberg ült a visszavonuló Alan Jones megüresedő ülésébe, s világbajnok lett.
Honda és Judd-éra (1983-1988)
A 80-as évek elején, amikor a szívómotorok kezdtek kiszorulni a Formula–1-ből, a csapat üzletet kötött a japán motorbeszállító Hondával egy turbómotor beépítésével kapcsolatban. Az 1984-es idénynek már velük vágtak neki.
1985-ben Keke Rosberg új csapattársa Nigel Mansell lett. Az új, szénszálas szerkezetű autóba Honda turbómotort helyeztek. A kezdeti nehézségek és néhány technikai probléma után ismét visszatértek a dobogóra, 1985-ben a két Williams-versenyző összesen négyszer. 1986-ban a csapat tovább erősödött, ez évben Mansell 6, Piquet 3 első helyet ért el. Ugyanebben az évben a csapattulajdonos Frank Williams egy autóbaleset következtében megbénult, közel egy évig nem volt a boxutcában. 1987-ben a csapatnak ismét jól ment: Piquet lett a világbajnok, a csapat pedig harmadik konstruktőr-világbajnoki címét gyűjtötte be. Ám a Honda a McLaren és Lotus csapatok kedvéért elhagyta a Williamset, amelynek így más motor után kellett néznie. 1988-ban már Judd-motorokkal vettek részt a futamokon, nelyek lényegesen gyengébbek voltak a Honda erőforrásainál. Nem nyertek versenyt, s mindössze 20 pontot gyűjtottek a világbajnokságban.
Renault-Mecachrome-éra (1989-1999)
A csapat 1989-ben Renault motorokra váltott, Mansell utódja pedig Thierry Boutsen lett. A Renault és az autók formatervezéséért felelős Adrian Newey együttműködése gyümölcsöző volt, a kilencvenes években a Williams autói rendkívül jók voltak.
Az 1990-es szezon jól kezdődött. Az első futamon, Phoenixben a Boutsen a harmadik helyen végzett. A harmadik futamon, San Marinóban Patrese megnyerte a futamot és ezzel megszerezte harmadik győzelmét. Magyarországon Boutsen az első helyről rajtolhatott és meg is nyerte a futamot. Ezekkel a sikerekkel és további pontszerző helyezésekkel fejezték be az idényt a konstruktőr-világbajnokság negyedik helyén.
A következő évben a csapat az új fejlesztésű FW14-essel, új aerodinamikai elemekkel, Renault RS3-as motorral és egy félelmetes Mansell-Patrese versenyzőpárossal állt rajthoz. Az idényben ez a csapat volt az egyetlen,a mely a McLarent nyomás alatt tudta tartani. A konstruktőrök között második helyen végeztek, egyéni világbajnokságban Mansell második, Patrese harmadik helyen végzett.
A nagy változás 1992-ben következett be. Az év biztatóan kezdődött, Dél-Afrikában Mansell első, míg Patrese második helyen végzett. A további négy versenyen (Mexikóban, Brazíliában, Spanyolországban és San Marinóban) is a dobogó legfelső fokára állhatott, ezzel ő lett az első versenyző a Formula–1-ben, aki egy szezon első öt futamán győzni tudott. Az idényben még 4 versenyt nyert meg (Franciaország, Nagy-Britannia, Németország, Portugália). Ezzel ő lett az első, aki egy szezonban kilenc futamot is megnyert. Patrese kiválóan versenyzett, végig Mansell mögött haladt, beletanult a másodpilóta szerepbe. Mansell Magyarországon egy második hellyel biztosította be egyéni világbajnoki címét, míg a Williams csapat a Belga Nagydíj után ünnepelhetett. Patrese a összetettben második helyen végzett. Az év végén Mansell visszavonult a Forma-1-től.
1993-ban a Williams csapatfelállása teljesen megváltozott. A Mansell-Patrese világbajnok duót a háromszoros világbajnok Alain Prost, illetve az addigi tesztpilóta, Damon Hill váltotta. A csapat ismét konstruktőr-világbajnok lett, Prost megszerezte negyedik világbajnoki címét, míg Hill első futamgyőzelmét. Prost befejezte a pályafutását, helyére Ayrton Senna érkezett.
1994-ben egy igen erős versenyzőpáros kezdett, amelyet nagyon esélyesnek tartottak a végső győzelemre, annak ellenére, hogy számos gond adódott az autók stabilitásával. A harmadik futamon, Imolában azonban Senna a Tamburello-kanyarban elvesztette uralmát az autó fölött és a betonfalba rohant. A halálhír az egész világot sokkolta. Az olasz bíróságok a csapatot és Williamset mészárosként bélyegezték meg, s egészen 2005-ig tartó pereskedés kezdődött. A következő versenyen, Monacóban Hill egyedül állt rajthoz, de az első körben ki is állt. Azóta minden Williams-autóra felkerül valahová egy elrejtett S-betű, Senna emlékére. A Spanyol Nagydíjon Hill mellé David Coulthardot szerződtették. A futamot Hill nyerte. Coulthard ezen kívül még hét nagydíjon vezette a Williams-Renault 2-es számú autóját. További négy versenyen azonban Damon Hill csapattársa Nigel Mansell volt. Hill összesen hat futamgyőzelmet aratott, míg Mansell az évadzáró Ausztrál Nagydíjon állhatott a dobogó legfelső fokára. Bár Hill egyetlen ponttal Michael Schumacher mögött végzett az egyéni pontversenyben, a Williams ismét konstruktőr-világbajnok lett, s ezzel megmutatta a világnak, hogy milyen erővel, kitartással és csapatszellemmel rendelkezik.
Az 1995-ös szezonban a csapat végig a Hill-Coulthard versenyzőpáros által vezetett FW17-essel állt rajthoz. Ketten együtt öt versenyt nyertek, ebből négyet Hill (Argentína, San Marino, Magyarország, Ausztrália) Coulthard pedig egyet (Portugália). Hill csalódott volt, hiszen úgy lett második, hogy a pontkülönbség közte és Schumacher közt több, mint 30 pont volt.
1996-ban Coulthard távozott a csapattól, helyére az Indy Car 1995-ös szériájának győztese, a korábbi remek versenyző, Gilles Villeneuve fia, Jacques Villeneuve került. Az első hétvégén, Ausztráliában megmutatták, mire is képes az új fejlesztésű FW18-as. Az időmérőt az újonc nyerte, mögötte csapattársa, Hill végzett a második helyen. A két Williams több, mint fél másodpercet vert a többiekre. A versenyen le is szakadtak az üldözőktől. Villeneuve autója azonban az utolsó körökben meghibásodott, emiatt a csapattársa, Hill lett az első.
Hill folytatta győzelmi sorozatát Brazíliában és Argentínában. Ezután az Európai Nagydíjon Villeneuve diadalmaskodott. Az évben tehát a Williams fölényesen uralta a mezőnyt. 16 futamból 12-t nyertek meg. Ebből nyolcat Hill, négyet Villeneuve. A konsruktőr-világbajnoki címet a Magyar Nagydíjon biztosították be. Hill és Villeneuve között a verseny az utolsó futamon is nyitott maradt, de Hillnek csak egyetlen pontot kellett szereznie. A versenyt Hill megnyerte, Villeneve kiesett, így Damon Hill megszerezte élete első Formula–1-es világbajnoki címét. Sajnos ezután elis hagyta a csapatot, akárcsak Adrian Newey, a tervező.
1997-ben Villeneuve lett a csapat első számú pilótája, csapattársa Heinz-Harald Frentzen lett. A pilóták az FW19-assal versenyeztek. A küzdelem nagyon kiélezett volt Frentzen, Villeneuve és Schumacher között. A szezon felénél a konstruktőri pontlista élén a Ferrari állt. Silverstone-ban Villeneuve futamgyőzelme volt a 100. Williams győzelem. A szezon 14. futamán Ausztriában a Williams átvette a vezetést és meg is tartotta, így megszerezte 9. világbajnoki címét. Az egyéni világbajnoki címét végül Villeneve szerezte meg, miután az utolsó versenyen Michael Schumachert egy sportszerűtlen előzési manővere miatt kizárták a bajnokságból.
A Renault kivonult a Forma-1-ből, így 1998-ban Mecachrome, 1999-ben Supertec motorokat használtak, melyek jóval gyengébbek voltak a korábban használtaktól. 1998-ban a harmadik helyen végeztek a konstruktőri versenyben, győzelem nélkül. Ebben az évben gyakorlatilag az 1997-es autóikat használták újra, hiszen a kasztni ugyanaz volt, és lényegében a motor is, hiszen a Mecachrome egy átdolgozott Renault-motor. 1999-ben a korábbi versenyzők helyére Alessandro Zanardi és Ralf Schumacher érkezett. Zanardi egy pontot sem, míg Schumacher 35 pontot szerzett. A konstruktőrök versenyében az ötödik helyre estek vissza. Az autók színe az új reklám miatt a korábbi jellegzetes kék-fehérről pirosra változott.
BMW és Cosworth-éra (2000-2005)
Az új évezred elején a csapat ötéves szerződést kötött a BMW-vel, aminek első eredménye a 2000-ben a Ferrari és a McLaren mögött megszerzett harmadik hely volt a konstruktőr-világbajnokságban. A csapat versenyzői Ralf Schumacher és Jenson Button voltak. Utóbbi jó teljesítményének köszönhetően elnyerte az év újonca-díjat.
2001-ben Juan Pablo Montoya átvette Jenson Button helyét, aki a Renault csapathoz igazolt. A 2001-es évad sikeresnek mondható a csapat történetében, hiszen ismét harmadikak lettek a konstruktőr-világbajnokságban és összesen 4 futamgyőzelmet tudhattak magukénak, ebből hármat Ralf Schumacher, egyet Montoya szerzett. A BMW motorok igen erősek voltak, a Williams autói ezért elsősorban a gyors pályákon domináltak, mint a régi Hockenheimring vagy a monzai pálya. Emellett azonban eléggé megbízhatatlannak bizonyultak, a két versenyző összesen 11 alkalommal esett ki, ebből ötször a motor hibája miatt.
A 2002-es szezon nem úgy alakult, ahogy Frank Williams és Patrick Head elgondolta. A szezonnyitó Ausztrál Nagydíjon Schumacher kiesett egy rajtbaleset miatt. Malajziában a csapat kettős győzelmet aratott. A Brazil Nagydíjon Montoya az első helyen haladt, de egy nem tervezett boxkiállás miatt csak az ötödik helyre tudott visszajönni. Az Osztrák Nagydíjat követően elkezdődött Montoya pole-sorozata, monacóban, Montréalban, a Nürburgringen, Silverstoneban és Magny Coursban az élről indulhatott, de első pozícióját egyik versenyen sem tudta győzelemre váltani. A szezont Montoya a harmadik helyen zárta 50 ponttal, míg Ralf Schumacher negyedik lett 42 ponttal. A Williams-BMW 92 pontjával második lett, amely elsősorban a McLaren visszaesésével magyarázható.
A 2003-as évad volt a Williams-BMW számára az elmúlt 10 év legjobb szezonja. Az Ausztrál Nagydíjon Montoya a 21. körig vezette a futamot, amikor megpördült, és ez a győzelmébe került. A Maláj-és az Osztrák Nagydíj között a csapatot nem dominált igazán, ekkor építették ugyanis a radikális változtatásokkal felszerelt B-modellt. A felavatása után a csapathoz ismét visszatért a szerencse. Montoya megnyerte a Monacói Nagydíjat, Kanadában második lett, a következő két versenyen két Williamses kettős győzelem született. A csapat ekkor már nem volt messze a konstruktőr-világbajnoki címtől. A Német Nagydíjon Ralf összeütközött Kimi Räikkönennel és Rubens Barrichellóval. A győztes Montoya lett, Coulthard előtt. Az három versennyel az év vége előtt a csapat és Montoya is elveszítette világbajnoki esélyeit az Amerikai Nagydíjon. A csapat a szezont ismét a második helyen zárta, 144 ponttal a 158 pontos Ferrari mögött. Montoya Michael Schumacher és Kimi Räikkönen mögött a harmadik lett. Ralf, Rubens Barrichello mögött az ötödik helyen fejezte be a 2003-as évet.
A 2004-es évad a Ferrari fölényes győzelmével zárult. A csapat 88 pontjával visszaesett a negyedik helyre a Ferrari, a BAR-Honda és a Renault mögé. A Williams 2004-es modelljén szokatlan aerodinamikai megoldást alkalmazott: Az orrkúp hátrébb került, az első légterelő szárnyat pedig két, előre nyúló, "rozmáragyar-szerű" elem tartotta. A konstrukció nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, és az évad közepén visszatértek a hagyományos elrendezésű orr-kialakításhoz.
_in_practice_at_USGP_2005.jpg&filetimestamp=20050619043206)
2005-ben a csapat visszaesett az ötödik helyre, mivel a Toyota megelőzte. Montoya és Ralf is elhagyta a csapatot, előbbi a McLarenhez, utóbbi a Toyotához szerződött. helyükre Nick Heidfeld és Mark Webber érkezett. A konstruktőri versenyben az ötödik helyet szerezték meg, Webber tizedik, Heidfed tizenegyedik lett az egyéni bajnokságban. Legjobb helyezésük két második hely volt Nick Heidfeld jóvoltából a Monacói és az Európai Nagydíjon.
2006-ban a BMW és a Williams útjai különváltak, a német cég saját Formula-1-es csapatot hozott létre a Sauber felvásárlásával, BMW Sauber néven. A csapat ezután a Cosworth V8-as motorjaira tért át. Emellett elveszítette fontos szponzorát is, a Hewlett-Packardot. Két versenyzője a fiatal német GP2-es bajnok, Nico Rosberg és az ausztrál Mark Webber voltak. A pénteki szabadedzéseken Alex Wurz vezette a harmadik autót. A csapat gumibeszállítót is váltott, amely a Bridgestone lett.
A szezon igen nagy csalódás volt a csapat számára, hiszen 11 pontjával elért 8. helyezése a legrosszabb eredménye volt 1978 óta. A 18 versenyen összesen 20 alkalommal esett ki valamelyik autó. Bár Webber az Ausztrál -és a Monacói Nagydíjon is dobogós helyen autózott, a verseny vége felé technikai hiba miatt kiesett. Az évadzáró, Brazil Nagydíjon, a két versenyző az első körben egymásnak ütközött és mindketten kiesetek.
Toyota-éra (2007-2009)
2007-ben ismét másik motorra váltottak, ezúttal a Toyotára. Webber helyére, aki a Red Bull csapathoz igazolt, az előző évi tesztpilóta, Alexander Wurz érkezett. Az utolsó előtti, Kínai Nagydíjon derült ki, hogy Wurz a Brazil Nagydíjon már nem vesz részt, az utolsó versenyre Nakadzsima Kadzukit ültették a helyére. A csapat ez évben a negyedik helyen zárt a konstruktőri versenyben a McLaren kizárását követően. Legjobb helyezésük Alex Wurz harmadik helye volt a Kanadai Nagydíjon.
2008. első versenyén a csapat 9 pontot szerzett. Rosberg élete első dobogós helyezését elérve 3. lett, az első szezonját kezdő Nakadzsima pedig 6. Utóbbi versenyzőt megbüntették, miután az egyik biztonsági autós időszak alatt kilökte a pályáról Robert Kubicát. Malajziában a csapat nem szerzett pontot. Rosberg az első körben történt ütközése után szárnycserére kényszerült és már nem tudott pontszerző helyre felzárkózni. Nakadzsima gyengén szerepelt az időmérő edzésen, ráadásul az előző versenyen okozott balesetért tízhelyes rajtbüntetést kapott, így az utolsó helyről indulva nem volt esélye az első nyolcban végezni. Bahreinben Rosberg 8. helyével 1 pontot szerzett, Nakadzsima 14. lett. A Spanyol Nagydíjon Rosberg motorhiba miatt kiesett, Nakadzsima 7. lett. élete második pontszerző helyezését elérve. A török versenyen Rosberg egy pontot szerzett a Williamsnek, Nakadzsima az első körben összeütközött Fisichellával és kiesett. Monacóban Frank Williams 600. Formula–1-es nagydíját ünnepelte csapatvezetőként.[2] Az esős versenyen Rosberget megdobta a szegélykő az Uszodánál és a falnak ütközött, Nakadzsima a 7. helyen ért célba. A Kanadai Nagydíjon bár Rosberg az ötödik helyről indult, és a versenyen még a negyedik helyre is feljött, a boxkiállásoknál nem vette észre a piros lámpánál megállókat időben, így Hamiltonnak ütközött. Emiatt újból ki kellett állnia a boxba orrkúpot cserélni, végül csak a tizedik lett. Nakadzsima pontszerző helyen autózott, amikor Barrichello előzéskor nekiment a brazilnak. Emiatt letört az első szárnya, amelyet később autója maga alá gyűrt, és ennek következtében kiesett. Franciaországban Rosberg a kanadai baleset okozásáért kapott tíz helyes rajtbüntetés miatt csak a 19. helyről indulhatott. A versenyen ezen három pozíciót tudott javítani, előtte Nakadzsima ért célba, aki jelentősen visszaesett a 8. rajthelyéhez képest. A Williams így Kanadából és Franciaországból is pont nélkül távozott.[3] A konstruktőri világbajnokságban az utóbbi két versenyen egy negyedik és egy harmadik helyet begyűjtő Toyota megelőzte, jelenleg a 6. A Brit Nagydíjon Nakadzsima 8., Rosberg pedig 9. lett. Németországban Rosberg a 13., Nakadzsima pedig a 16. helyről indult, és a 10., valamint a 14. helyen értek célba, míg a konstruktőrök között a Renault is megelőzte őket szerencsés második helyük révén. Magyarországon ismét pont nélkül maradt a csapat. Valenciában Rosberg 8. lett. A Szingapúri éjszakai verseny után, ahol Nakadzsima 8., Rosberg 2. lett (megszerezve pályafutása eddigi legjobb eredményét), a csapat 9 pontot szerzett. Japánból azonban pont nélkül távozott a csapat, mint ahogy Kínából és Braziliából is.
A 2008-as évet a Williams a 8. helyen zárta 26 ponttal, megelőzve a Hondát, a Force Indiát és az évközben visszalépő Super Agurit.
A gazdasági világválság miatt a csapat sok szponzort vesztett, 2009-es indulását csak a költségcsökkentések és a Bernie Ecclestonetól kapott 20 millió dolláros gyorssegély tette lehetővé – Frank Williams pedig cserébe vállalta, hogy 2012-ig biztosan szerepelteti a csapatot a sorozatban.[4]
A Williams változatlan versenyzőpárossal indul 2009-ben: Továbbra is Nico Rosberg és Nakadzsima Kadzuki vezetik a csapat autóit. Az idei modellt, az FW31-est január 19-én mutatták be Portimãóban.[5] A teszteken az autó rendre a mezőny hátsó felében végzett, a helyzet csak a világbajnokság rajtja előtt közvetlenül változott meg, amikor Nakadzsima az egyik teszten az élen zárt, megelőzve az addig kiválóan teljesítő Brawn GP autóit is.[6]
Az idénynyitó Ausztrál Nagydíj jól indult a Williams számára: Rosberg mindkét pénteki szabadedzést megnyerte és Nakadzsima sem maradt el tőle.[7] Az időmérőn Rosberg az 5., Nakadzsima a 11. helyről indulhatott.[8] A versenyen a japán kiesett, csapattársa azonban sokáig a 4. helyen autózott, de a végére gumijai elkoptak, így csak hetedikként ért célba, amihez az is kellett, hogy Sebastian Vettel és Robert Kubica kiessenek előle. Az eredetileg harmadik Jarno Trulli a verseny után 25 másodperces büntetést kapott, így Rosberg a módosított végeredmény szerint 6. lett és 3 pontot szerzett.[9][10]
2010 - Egy új korszak kezdete
2010-ben nagy változások lépnek fel a csapatnál, hiszen a csapat ismét visszatért a Cosworth motorokhoz, míg Nico Rosberg távozott a csapattól
Formula–1-es eredmények
Szponzorok
A csapat főszponzora az AT&T telekommnukikációs óriáscég, amely a jelentős pénzbeli támogatás mellett telekomunnikációs eszközzökkel látja el a csapatot. Szintén fontos támogató az Allianz (nemrég hosszabbított a csapattal),[forrás?] az RBS (Skót Királyi Bank), az Accenture, a McGregor divatcég, a Sparco (versenyruházat), a Reuters hírügynökség, a Philips és a PPG Industries. A Bridgestone gumikkal látja el a csapatot. 2009-ben a Petrobras olajtársaság és a Lenovo informatikai cég elhagyja a csapatot. Utóbbi a Mclarenhez távozik.[forrás?]. A Spanyol nagydíjtól kezdve a magyar Hell is támogatja a csapatot.
